Bármely terület vagy akár egy egész falu, valamint az ebből származó jövedelem egészének vagy egy bizonyos részének átadását a Közel- és Közel-Kelet egyik országának uralkodója hajtotta végre. Ha előfordulásának kezdetén az ict ideiglenes használatra adták át, akkor fokozatosan átment egy életen át, majd az ict-t nemzedékeken át későbbi öröklés jogával fogadták.
Utasítás
1. lépés
A terület átruházható valamilyen, teljes tulajdonban lévő személyre, vagy csak az ezekből a földekből származó jövedelem és a gazdálkodás joga került át a tulajdonosra. A feudális ur számára ez meglehetősen kényelmes forma volt az állandó jövedelem megszerzésére, és nem kellett állandóan a neki kijelölt területeken tartózkodnia. A nomád tulajdonos nem változtathatta meg nomád életét, évente többször járt iktába, étellel vagy pénzzel szedett adókat
2. lépés
Ezenkívül „ikta” névvel illették a kalifa által a kormányzónak adott földeket, hogy az ezen a területen élő lakosságtól adókat szedjen be azzal a céllal, hogy később az államkincstárba kerüljenek. Leggyakrabban ikta az uralkodóhoz közeli nagy katonai figurákkal volt felruházva, akiknek állítólag meglehetősen hatalmas fegyveres osztagokat kellett tartaniuk a nekik kiosztott földeken, akiknek kötelességük volt megvédeni mind saját területüket, mind pedig a kalifa parancsára a legfelsőbbet államhatalom. Az Ikta a feudális kiosztások keleti változata Nyugat-Európa középkori országaiban.
3. lépés
Az ikta és az állami tulajdon közötti különbség mindenekelőtt abban áll, hogy a föld tulajdonosa és vezetője, akinek joga van adókat beszedni a parasztoktól, a Lennik (mukta) lett, és nem az állam. Hasonló kiosztási rendszer a 7. század végén kezdett létezni, de a 8-10.
4. lépés
Az Iktának adott földterület nagysága jelentősen megnőtt a középkorban létező szeldzsuk és hulaguid államokban. Nemcsak az egyes tárgyakat és az azokból származó adókat utalták át az iktára, hanem a kicsi, nagy településekre, sőt egész régiókra is. Az Iqt tulajdonosai fokozatosan nemcsak az adók beszedésének jogát szerezték meg saját belátásuk szerint a hozzájuk tartozó területeken élő lakosságtól, hanem bírósági hatalommal is rendelkeztek.