A Tűzoltó Készülék Feltalálásának Története

Tartalomjegyzék:

A Tűzoltó Készülék Feltalálásának Története
A Tűzoltó Készülék Feltalálásának Története

Videó: A Tűzoltó Készülék Feltalálásának Története

Videó: A Tűzoltó Készülék Feltalálásának Története
Videó: A tűzoltókészülék használata 2024, Április
Anonim

A tűz, amelyet az emberiség évezredek óta használ, bármely pillanatban kiszabadulhat az irányításból és szerencsétlenséget okozhat. Hosszú ideig rögtönzött eszközöket - vizet és homokot - alkalmaztak a tűzoltáshoz. Csak a 18. században alkalmazták az első tűzoltási eszközöket, amelyekből kiindult a modern tűzoltó készülék története.

A tűzoltó készülék feltalálásának története
A tűzoltó készülék feltalálásának története

A tűzoltószerek története

Az első eszköz, amely megtalálta alkalmazását a tűzoltás gyakorlatában, vízzel, timsóval és puskaporral töltött fahordónak számít. Egy ilyen edényt a legmelegebbbe dobtak, ami után a lőporral töltött edény felrobbant. A robbanás során szétszóródott víz eloltotta a tüzet. Ilyen eszközt először 1770-ben használtak Németországban.

A 19. század közepén N. Stafel orosz feltaláló kifejlesztett és tesztelt egy „Pozharogas” önmagyarázó nevű robbanóporos poroltót. Úgy nézett ki, mint egy doboz, amelybe timsó, ammónium-szulfát, nátrium-hidrogén-karbonát és föld keverékét tették. A készülék belsejében volt egy zsinórral és porral töltött töltény.

Tűz esetén el kellett távolítani a védőszalagot, felgyújtani a kanócot és a dobozt a tűz epicentrumába küldeni. Néhány másodperc múlva az eszköz felrobbant, és alkatrészei leégtek.

Később a tűzoltó készülék teste egy dobozból vékony falú üveghengerré vált, amelyet hermetikusan lezártak. Az ilyen edényt kitöltő összetevők összetétele is megváltozott. De ilyen eszköz használata nem volt túl kényelmes - ehhez ki kellett nyitnia a lombikot, és a kompozíciót a tűzbe kellett önteni. Ezeknek a korai tűzoltóknak a hatékonysága nagyon alacsony volt.

A tűzoltó készülék továbbfejlesztése

A 20. század elején A. Laurent orosz mérnök feltalálta és kipróbálta a tűz habbal való oltásának eredeti módszerét. Maga a hab meglehetősen összetett kémiai reakciók során keletkezett az alkáli oldatok és a sav között. A megtalált módszer később számos ipari vállalkozásban a mai napig fennmaradt haboltó készülékek alapját képezte.

A múlt században az elektrotechnika rohamos fejlődésnek indult, ami gyakran a tüzek okává vált. Ez új követelményeket támasztott a tűzoltó készülékkel szemben. A készülék teste fémdé vált, és cseppfolyósított szén-monoxidot használtak munkaanyagként. Később a tűzoltó készüléket szelepfejjel és ravasz típusú kioldóval szerelték fel.

A tűz hatékonyabb oltásához speciális harangokat használtak.

A második világháború befejezése után a feltalálók erőfeszítései a száraz poroltó készülékek fejlesztésére összpontosultak, amelyek tömeggyártása a 60-as években lendületet vett. Abban az időben a tüzek oltásának porelvét ismerték el a leghatékonyabbnak, bár más típusú tűzoltók nem mentek ki a forgalomból. A modern tűzoltás gyakorlatában újrafelhasználható légemulziós és léghabos tűzoltó készülékeket is alkalmaznak.

Ajánlott: