Gyerekként a sokszínű fogkrémet, amelyet kinyomunk a tubusból, szinte varázslatként érzékeljük. A felnőtteket pedig gyakran gyötri a kérdés: hogyan sikerül a gyártóknak különböző színű pasztákat úgy csomagolni, hogy a rétegek ne keveredjenek össze?
Mítoszok
A háromszínű paszta gyermekkor óta ismerős dolog. Egy ilyen paszta készítésének folyamata azonban annyira rejtélyesnek és érthetetlennek tűnik, hogy erről számos legenda és mítosz született. Például sokan úgy vélik, hogy a csőben puha terelőlemezek választják el a rétegeket, és a keverés a cső nyakánál történik. Ezek a terelőlemezek állítólag nem csak lehetővé teszik, hogy különböző színű pasztát öntsenek a csőbe, hanem megakadályozzák a keverést is, amikor a csőre nyomják.
Egy másik változat szerint a csőben lévő paszta fehér, de a nyakban apró festék buborékok vannak, amelyek kinyílnak, amikor kinyomod a pasztát, és különböző színekre fested. Egy másik magyarázat: a paszta különböző rétegei különböző kémiai elemeket (például foszfort) tartalmaznak, amelyek oxigénnel érintkezve különböző színűvé válnak. Igaz, ha belegondolunk, a legújabb változat nem magyaráz semmit: sem azt, hogy a különböző kémiai tulajdonságokkal rendelkező rétegek miért nem keverednek egymással egy csőben, sem azt, hogy hogyan kerülnek oda.
Ezeknek a mítoszoknak a lebontása egyszerű: elég például egy csövet színes pasztából lefagyasztani és kinyitni. Gondoskodni fog arról, hogy a paszta rétegei kezdetben különböző színűek legyenek, és ne legyenek elválasztva egyetlen partícióval sem.
Valóság
Valójában nincs varázslat vagy különleges titok a többszínű tészta elkészítésében. A többszínű paszta ugyanazzal a készülékkel készül, mint az egyszínű. A paszta azonban nem egy adagolón keresztül jut be a csőbe, mint általában, hanem többször - minden színnél más. A paszta minden rétege külön készül, és eltérő kémiai tulajdonságokkal bír: például az egyik réteg leküzdi a patogén baktériumokat, a második felfrissíti a leheletet, a harmadik megtisztítja a lepedéket és fehéren tartja a fogakat.
Annak érdekében, hogy a rétegek ne keveredjenek egymással, bizonyos konzisztenciával kell rendelkezniük: ha a paszta sűrűsége nem elegendő, akkor a fizika és a kémia törvényeinek megfelelően a színek kölcsönösen behatolnak. A paszta kész komponenseit a különböző tartályokból, külön adagolókon keresztül, párhuzamos rétegekben öntsük a csőbe. Egy speciális gép vastag és viszkózus "kolbász" pasztát présel át a cső hátulján. A cső pasztával történő megtöltése után a cső hátsó falait összekötjük és lezárjuk.
Általános szabály, hogy a paszta kinyomásakor a csövet a középső részen egyenletesen nyomja össze, aminek következtében a paszta összes rétegére körülbelül azonos nyomás nehezedik. Mivel a paszta különböző rétegeinek sűrűsége szintén megközelítőleg azonos, és egyenletesen öntik őket, akkor minden rétegre megközelítőleg azonos erővel járó gyorsulás terjed. Ennek eredményeként a csőből egyenletes színű, sokszínű paszta csíkok jelennek meg.
