Milyen Eszközzel Mérik A Szél Irányát és Sebességét

Tartalomjegyzék:

Milyen Eszközzel Mérik A Szél Irányát és Sebességét
Milyen Eszközzel Mérik A Szél Irányát és Sebességét

Videó: Milyen Eszközzel Mérik A Szél Irányát és Sebességét

Videó: Milyen Eszközzel Mérik A Szél Irányát és Sebességét
Videó: Éjszakai repülés - futuris 2024, Április
Anonim

Számos "népszerű" módszer létezik az olyan környezeti paraméterek meghatározására, mint a szél sebessége és iránya. Azok a kutatók azonban, akik szakszerűen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, ilyen célokra speciális eszközt - szélmérőt - használnak.

Milyen eszközzel mérik a szél irányát és sebességét
Milyen eszközzel mérik a szél irányát és sebességét

A készülék feltalálása

A szél sebességének és irányának pontos mérésének igénye sokáig fennáll az emberiség körében a legkülönbözőbb tevékenységek kapcsán. Ilyen szükség volt például a vitorlás hajókon utazó matrózok körében, akik meg akarták jósolni hajóik irányát és sebességét.

Ennek eredményeként a probléma megoldása érdekében 1450-ben az olasz Leon Battista Alberti megtervezte a modern szélmérő első prototípusát, amely egy korong volt, amelyet a szélre merőlegesen elhelyezett tengelyre kellett rögzíteni. A lemeznek ez a helyzete szél jelenlétében okozta forgását, amely viszont meghatározta a légáramok mozgásának sebességét.

Ezt követően a kutatók többször is megpróbálták javítani ezt a tervet. Tehát 1667-ben a természettudományokkal foglalkozó angol tudós, Robert Hooke létrehozott egy működési elvhez hasonló szélmérőt, ezért néha helytelenül nevezik ennek az eszköznek a feltalálójának.

Modern szélmérők

Az idő múlásával a szél sebességének és irányának meghatározására tervezett műszerek kialakítása módosult és javult. 1846-ban az ír John Robinson létrehozta az egyik olyan típusú műszert, amelyet a mai tudósok még ma is használnak - a pohárszélmérőt. Ez egy négy tálból álló szerkezet volt, függőleges tengelyen. A fújó szél miatt a tálak forogtak, és ennek a forgásnak a sebessége lehetővé tette a légáramlás sebességének mérését. Ezt követően a négy csésze kialakítását egy három csésze kialakítás váltotta fel, mivel ez lehetővé tette a műszerleolvasások hibájának csökkentését.

A modern tudósok által használt anemométerek egy másik típusa egy termikus anemométer, amelynek elve a fűtött fémszál hőmérsékletének változásán alapszik a légáramlás hatására. Ennek a hatásnak a következtében a lehűlés mértéke szolgál a szélsebesség és irány mérésének alapjául.

Végül a harmadik leggyakoribb műszertípus az ultrahangos anemométer, amelyet 1904-ben Andreas Flech geológus fejlesztett ki. Méri a légáramlás alapvető paramétereit a hangsebesség változásától függően a jelenlegi környezeti feltételek mellett. Ugyanakkor az ultrahangos anemométerek a legszélesebb képességekkel rendelkeznek, összehasonlítva más típusú készülékekkel: lehetővé teszik nemcsak a szél sebességének és irányának, hanem hőmérsékletének, páratartalmának és egyéb paramétereinek mérését is.

Ajánlott: